Leander

Sokféle fajta létezik, bár a növényeket általában csak a színe, nem pedig a neve alapján árulják. A fehér, piros és rózsaszín virágú formák a legelterjedtebbek. A legtöbb oleander levelei ezüstös-zöldek, bár előfordulnak tarka formák is.

A növény méretét a cserép mérete korlátozza, és a cserép méretétől függően változik. Durva iránymutatásként a cserépben tartott oleanderek magassága egy méter, szélessége 60 cm, míg a télikert talajába vagy a szabadba ültetett oleanderek magassága 1,5-1,8 m körülire nőhet, valamivel keskenyebb terjedelemmel.

A leander minden része rendkívül mérgező, és már egy kis mennyiség elfogyasztása is halálos lehet, ezért bölcs dolog, ha nem termesztünk leandert olyan helyen, ahol gyerekek és háziállatok vannak. A lombozat bőrirritációt okozhat. Kezelés vagy metszés után alaposan mossunki kezet, és ideális esetben viseljünk kesztyűt.

A leander (Nerium oleander) zsenge cserje, és olyan helyen kell termeszteni, ahol a hőmérséklet soha nem süllyed fagypont alá, ezért idehaza nem alkalmas a szabadföldi termesztésre. A leandert általában cserépben, védett helyen, például télikertben, verandán vagy üvegházban nevelik, de nem alkalmas a meleg, központi fűtésű helyiségekben. A leanderek a nyári hónapokra kikerülhetnek a szabadba.

Ületése tavasszal tavasszal vagy nyáron lehetséges. Ültessük jó méretű cserépbe, talajalapú komposztot használva, és helyezzük jól megvilágított, központi fűtéstől védett, fedett helyre, vagy enyhe időjárás esetén ültessük ki a szabadba, napos, védett helyre, mivel a leanderek nem tűrik a fagyot. A nyár folyamán rendszeresen öntözzük és tápoldatozzuk. Tavasszal évente ültessük át, vagy tápoldatozzuk át.

A leander virágzásához elengedhetetlen a jó megvilágítás. Beltéren télikertben, verandán vagy hűvös szobában, világos fényben, vagy kint egy védett helyen, ahol a nap nagy részét vagy egész nap süt a nap.

Leander ültetése cserépbe

Fontos, hogy megfelelő méretű cserépbe ültessük, amelyhez talajalapú virágföldet használjunk, egyharmadnyi durva szemcsével vagy perlittel keverve a jó vízelvezetés érdekében. A cserepet olyan helyre állítsuk, ahol nem áll fenn a pangó víz veszélye - belül egy nagy kavicsos tányérra, amely védi a felületet, míg kívül a cserepet a földtől éppen csak meg kell emelni, ha a járdán áll.

A leander gondozása

Tavasztól őszig rendszeres öntözést igényel, hogy a komposzt egyenletesen nedves maradjon, és különösen fontos, hogy a növények tavasszal, a virágbimbók kialakulásakor ne szenvedjenek vízhiányt. Télen csökkentsük az öntözés gyakoriságát, mivel a növekedés lelassul. Késő tavasztól kora őszig körülbelül kéthetente tápoldatozzuk folyékony műtrágyával.

A leanderbokrok metszése nem elengedhetetlen, de gyakran szükséges a növény méretének csökkentése érdekében, különösen akkor, ha nyáron a szabadföldről a szabadba költöztetjük, hogy fedett helyen teleljen át. Ideális esetben késő télen vagy kora tavasszal lehet metszeni, de szükség esetén ősszel is elvégezhető a metszés. Kezdjük az elhalt vagy sérült hajtások eltávolításával, majd ritkítsuk meg a zsúfolt hajtásokat. A virágos hajtásokat vágjuk vissza a felére, és távolítsuk el néhány centiméterrel a virágtalan hajtáscsúcsokat, ami bokrosodást segít elő.

Minden tavasszal ültessük át a cserépben növő leandert a következő méretű edénybe. Ha a növények már nagy cserépben vannak, akkor a komposzt felső 3-5 cm-es rétegét óvatosan kaparjuk le, és helyére friss földalapú virágföldet tegyünk.

Leander szaporítása

A nyár közepén vagy végén szedhetjük a dugványokat. Válasszuk ki a leveles, nem virágzó hajtásokat, és egy éles késsel vágjunk kb. 10 cm hosszú dugványokat, közvetlenül a levélnyél alatt. Az alját jó ha gyökereztetőporba márjuk, és így helyezzük a dugványokat mag- és dugványkomposztból, valamint azonos mennyiségű perlitből vagy éles homokból álló cserépbe. A dugványok vízben állítva is könnyen gyökeresednek, majd ha a gyökerek jól kifejlődtek, komposztba ültethetők.

A leandert magról is lehet termeszteni. Ősszel szedjük le az érett magot, és a fentiek szerint azonnal vessük nedves komposztba.

Kártevői, betegségei, tünetek

A fedett helyen termesztett leandernövények hajlamosabbak a kártevőkre, mint a szabadban termesztett növények. Legyünk éberek, és rendszeresen ellenőrizzök a kártevőket, például a pikkelyes rovart, a pókhálós atkát és a lisztbogarat: fedett helyen a kártevők ellen biológiai védekezéssel küzdhetünk.

A növények valószínűleg nem szívesen virágoznak, ha nincs elég jó fény. A virágzás nagyobb esélye érdekében költöztesse napos helyre.

A kinyílás előtt lehulló virágbimbókat az okozza, hogy az leander kiszáradt, miközben a virágok képződtek. Gondoskodjunk arról, hogy az leander ne szenvedjen vízhiányt a vegetációs időszak alatt. A sárguló lombozat annak a jele, hogy a növények túl sok vizet kapnak.