A kála gondozása, ültetése - így lesz gyönyörű virág vagy csokor

A kála hatalmas, egzotikus megjelenésű, virágszerű hajtásaival ma már sokféle színben kapható. A kála egyre népszerűbb szobanövényként, valamint kerti és terasznövényként is mivel évről évre virágzik kül- és beltérben egyaránt. Sajnos nagyon mérgező, ezért óvatosan kell bánni vele.

A nemzetség 8 fajt és számos lágyszárú évelő növényt tartalmaz, amelyek két fő típusra oszthatók: a keményebb, feltűnő fehér virágokkal rendelkező kültéri formákra, az úgynevezett arum liliomokra, és a zsengébb, fehéren foltos levelekkel és színes virágokkal rendelkező formákra, amelyeket általában kála liliomként ismernek. Az előbbit örökzöld, az utóbbit pedig színes hibrid kála névvel is illetik.

A kála kora nyár elejétől késő nyár végéig virágzik erős, felálló szárakon. Esztétikai értékét a szép lombozat is növeli - a buja levelek szélesek és élénk-zöldek, gyakran fehérrel vagy ezüsttel pettyezettek. A legtöbb kála fagyérzékeny, és a rizómák vagy húsos gyökerek télen tárolhatók, majd a következő tavasszal újra kiültethetők. Kivételt képez a fehér arum liliom (Zantedeschia aethiopica), amely az enyhe területeken a szabadban is ellenáll.

A kála gondozása

A hibrid kála szép, színes buja növekedésének fenntartásához fontos a rendszeres öntözés. Ideális esetben a komposztot tartsuk nedvesen, de ügyeljünk arra is, hogy ne öntözzük túl. Amint a virág hajtásai megjelennek, három-négy hetente tápoldatozzuk magas káliumtartalmú folyékony műtrágyával, például folyékony paradicsom trágyával. Rendszeresen távolítsuk el az elhalt és elhalványult virágszárakat és leveleket. 

Az újonnan ültetett zantedeschiákat rendszeresen öntözni kell, amíg meg nem honosodnak.

Szeretik az egyenletes nedvességet, ezért a vegetációs időszak alatt jól öntözzük őket, ha a talaj kiszáradásának veszélye fennáll. A konténerekben tartott növények gyorsan kiszáradhatnak, mivel kevesebb vízhez jutnak. Ezért ezeket rendszeresen öntözni kell a vegetációs időszak alatt. Télen csak takarékosan öntözzük, különben a gyökerek elrohadhatnak.

A levéltetvek problémát jelenthetnek, különösen a beltérben nevelt növényeken. Rendszeresen ellenőrizzük a levelek alját, és figyeljünk a növény alatt a felszínen lévő ragacsos anyagra is: ez a mézharmat, amelyet a levéltetvek és más kártevők termelnek. A levéltetvek ellen többféle kezeléssel lehet védekezni, bár gyakran csak kézzel kell lecsípni, ha a kártevőt korán észrevesszük.

A virágzás befejezése után még néhány hétig folytassuk a táplálását és öntözését, továbbra is ügyelve arra, hogy ne öntözzük túl, amíg a levelek el nem kezdenek hullani. A cserepes növényeket a fagyok előtt vigyük be a szobába, és hagyjuk a cserepében, amíg nyugalmi állapotban van. A földben növő kálákat ki kell ásni, és a rizómákat télire nedves komposztban, hűvös, fagymentes helyen kell tárolni. Késő télen ültessük át a gyökereket nedves komposztba, és tegyük meleg helyre, hogy növekedésnek induljanak.

A cserepes kála

Miután a levelek teljesen megsárgultak, levághatjuk őket egészen rövidre. Vegyük ki a hagymát a cserepéből, a szennyeződéstől finoman tisztítsuk meg. Télire tegyük hűvös helyre, ahol nem fagy meg. Ennek a tárolónak is nagyon száraznak és sötétnek kell lennie, például egy kis cipősdoboznak, amibe szellőzőnyílást szúrtunk. Márciusban kihozhatjuk a hagymát, és új földkeverékbe ültethetjük újra. Kezdjük újra öntözni, amikor a talaj kiszárad, és az arumja ismét virágot fog hozni. A hagymát vagy gumókat eltehetjük anélkül is, hogy kivennénk a cserépből, de a földkeveréket kétévente mindenképpen cserélni kell.

Fényigénye

Egy-két óra közvetlen napfény a legjobb a megfelelő fejlődéshez. Soha ne helyezzük a sötét heylre, mivel ilyenkor túlságosan nagy az esélye a bakteriális betegségek kialakulásának. Az öntözések gyakorisága a naponta kapott napfény mennyiségétől függ; a kissé sötétebb helyen elhelyezkedőknél sokkal kevesebbet kell öntözni, mint az erős fényben állóknál. Javasolt, hogy északkeleti vagy északnyugati fekvésű ablakban, illetve félárnyékos télikertben vagy verandán helyezzük el.

Vízigénye

Bár a kültéri növényeknek tavasszal és nyáron viszonylag nedves talajra van szükségük, a beltéri példányok inkább a szárazabb körülményeket kedvelik. Ennek oka, hogy a házi körülmények között nemcsak a komposzt száradása tart tovább, hanem a fotoszintézis mértéke is csökken, ami nedvesebb körülményeket eredményez. Két öntözés között hagyjuk, hogy a talaj felső fele kiszáradjon, ősszel és télen ezt tovább csökkentve. Egyes esetekben előfordulhat, hogy késő ősztől kezdve elveszíti a lombját, ami az évnek ebben az időszakában normális viselkedés. Az alulöntözés tünetei közé tartozik a szár meggyengülése, a virágok elvesztése, a növekedés elmaradása és a levelek szürkülése vagy sárgulása - ezek a problémák általában a túl sok meleg vagy napfény következményei. A túlöntözés tünetei közé tartozik a levelek sárgulása, a hervadás, a bazális összeomlás és a növény elhalása; ezek a problémák általában a túl sötét terület, a talajban lévő túlzott nedvesség, a túl vízmegtartó komposzt vagy a vízzel való eltömődés következményei.

Gumó szaporítása és ültetése

Ha gazdag, humuszban gazdag talajban, elegendő napfényben és vízben részesül, a kála gumói (gömbölyded rizómák) a föld alatt szaporodnak.

A nyugalmi fázisban, amikor a levelek már visszahullottak (néhány hónappal a virágzás után), ássuk ki ezeket a gumókat. Szórjuk szét őket, hogy nagyobb területet fedjenek le, körülbelül 30 cm-enként. Ne ássuk be őket túl mélyre: a gumó teteje legyen éppen a talaj felszíne alatt. 

A korábbi virágzás érdekében vagy ültessük át és indítsuk növekedésnek a beltérben, vagy a fagyok után ültessük ki a szabadba. A beltérben nevelt növényeket fokozatosan edzeni kell, vagy egyre hosszabb ideig tartó kint tartással kell a szabadba szoktatni.

Védjük a kála gumókat a hidegtől egy vastag réteg növényi mulccsal. 

A következő szezonban visszanőnek, és évről évre tovább szaporodnak.

Kiültetése

A fagymentes körülmények elengedhetetlenek, mivel a kála hibridek érzékenyek. Jól megvilágított ablakpárkányon, télikertben vagy fűtött üvegházban neveljük. A fagyveszély elmúltával a kála a kertben, cserépben vagy szegélyben is nevelhető. A legerősebb déli napsütéstől védett, világos, jól megvilágított hely az ideális. Kerüljük a teljes árnyékot, de a növények elviselik a részleges árnyékot is. Szélvédett helyen kell tartani.

Gyakori problémák

A gyökérrothadás gyakori probléma a túl sötét, tartósan nedves talajban ültetett példányok esetében. A tünetek közé tartozik a gyorsan sárguló levelek, a penészes talaj, a satnya növekedés és a rothadó, összeesett alap. Mit tehetünk? Vegyük ki a növényt a cserépből, és vizsgáljuk meg a komposztvonal alatti egészségi állapotot. Ha a gyökerek sárga árnyalatúak, akkor minden rendben van, de a barna és pépes gyökerekkel azonnal foglalkozni kell.

Ha a gyökerén összeesés alakul ki, az sajnos valószínűleg az életének a végét jelenthi. A rizómák, amelyek a talajhatár alatt helyezkednek el, és egy módosított szárként viselkednek, a sikeres példányok mentőövét jelentik. Ha a ilyen problémák merülnek fel, mindenképpen vegyük ki a növényt a cserépből, és vizsgáljuk meg a gyökereit. Vágjuk le a rothadt részeket és ellenőrizzük a tövét, hogy nem lágyult-e meg a profilja. Távolítsunk el minden olyan növényt, amelynek az alja rothadt, és az egészséges példányokat ültessük át egy friss adag "szobanövény" komposztba. Biztosítsunk világosabb helyet, és a további rothadás elkerülése érdekében kissé csökkentsük a víz mennyiségét. Dobjuk ki a növényt, ha a talajhatár alatt nincs jele az egészségnek.

A sötét hely (polcok stb.) elősegíti, hogy a rizómák kis vagy egyáltalán nem növő leveleket fejlesszenek, ami a "lábas" vagy csupasz növekedés benyomását kelti. Mindenképpen növeljük valamelyest a közvetett fény mennyiségét, és adjunk a növénynek szobanövény tápanyagot, hogy segítsük a tárolt energiát.

Kártevők bármikor előfordulhatnak, a fertőzés az eredeti faiskolából indulhat ki, vagy az otthonában történő fertőzés révén. A póktetvek és a szúnyoglárvák a szokásos lakók, az előbbiek aprók és szinte átlátszóak, a leveleken klorofillt és a tojások elrejtésére alkalmas helyet keresve. Az utóbbiak azonban sokkal inkább feltűnnek, fehér, pamutszerű hálót alkotva a lombozaton és a szárakon. Alaposan ellenőrizze a növény kuckóit, mielőtt megadná a zöld utat.

A ropogós barna szélű, göndörödő levelek az alulöntözést és esetleg a túl sok napfényt jelképezik. Mivel ez a növények általában kiterjedt gyökérzettel rendelkeznek, érdemes lehet megfontolni az átültetést, hogy a nedvesebb, friss talajjal csökkentsük a vízmennyiséget.

A virágok hiányát a nem megfelelő nyugalmi időszak okozza, amikor a hőmérsékletet többé-kevésbé azonos szinten tartják az év folyamán. Az őszi és téli hónapokban néhány fokkal csökken a hőmérsékletet, és így kevesebb öntözéssel biztosíthatjuk a nyugalmi időszakot. A tavasz beköszöntével a természetes hőmérséklet emelkedni kezd, és ez a tökéletes időszak a víz és a trágyázás növelésére. Ne feledjük, minél melegebbek a nyári napok, annál valószínűbb, hogy egy példány újra virágzik.

Kála virág - tölcsérvirág

Ez a kecses növény valóban megérdemli a nevét, amelyet 'szép' szóval lehet fordítani, és a görög istennőnek, Kalliopének tulajdonítanak. Kalliopét a görög mítoszokban is rendkívül szépnek nevezték. A Zantedeschia nevet viszont felfedezőjének, az olasz Giovanni Zantedeschinek szentelték, aki a 18. században botanikusként fedezte fel ezt a hagymás növényt. Ő hozta Európába és termesztette. 

A kála a tölcsérvirágok közül való, a kontyvirágfélék családjába tartozik. A kála virága alakja hasonlít a vitorlavirágra, de annál robusztusabb és előkelőbb.

Kültérben általában hat hétig virágzik tavasszal és nyár elején. Beltérben viszont akár egész évben is virágozhat bármikor.

A kála virág mérgező, érintése kiütést, allergiás bőrreakciót is eredményezhet de még veszélyesebb ha a szánkba vagy a gyomrunkba kerül: irritációt és hányást eredményezhet. Tartsuk tehát távol háziállatoktól és gyermekektől gyönyörű tölcséres virágunk.

Csokor, nemcsak menyasszonyi

Mivel vágott virágként hosszú élettartamú így virágkötésre tökéletesen alkalmas fajta. Elegáns csokrok főszereplője is lehet de akár csak önmagában is igen mutatós. Esküvői virágok és menyasszonyi csokrok megtestesítője is gyakran egy kála csokor.