A trópusi esőerdők növényvilága

A szintezettség mértéke az összes erdőtársulás között itt a legnagyobb. A felső lombkoronaszintet gyors növekedésű óriásfák alkotják, amelyek versenytársaikat maguk mögött hagyva sok fényhez jutnak. Távol állnak egymástól, lombkoronájuk nem zárul össze. A dél-amerikai esőerdők óriásfái közé tartoznak a gazdasági szempontból is jelentős, színes törzsű mahagóni- és ébenfák. Magasságuk eléri a 60 m-t is.

A középső lombkoronaszint fái is fénykedvelők. Lomsátruk záródik, ezért csak kevés fényt enged át az alsóbb szintekre. A középső lombkoronaszint jellemző növénye a kaucsukfa, amelynek tejnedvéből állítják elő a természetes gumit. Az alsó lombkoronaszintben élő fák árnyékkedvelők. Fejlődésükhöz a gyengébb megvilágítás a kedvező. Gazdasági szempontból is jelentős növénye a kakaófa és a szágópálma.

Az esőerdők középső – alsó szintjeiben élő fáknak nagy felületű, viaszos leveleik vannak, ezért lepereg róluk a csapadékvíz. A levelek különleges alakja is segíti a felesleges víz elvezetését. A cserjeszint és a gyepszint növényei árnyékkedvelők. A trópusi esőerdőben az utóbbi két szint a fényhiány miatt meglehetősen fejletlen. A cserjeszint jellemző növényei a bambuszok, a gyepszintben gyakoriak a páfrányok.

Meglepő, de a trópusi esőerdők gyepszintjében élő fajokkal itthon is gyakran találkozhatunk. Az alacsony fényigényű begóniák és filodendronok közkedvelt szobanövények. A trópusi esőerdők fái örökzöldek, vagyis leveleiket nem egyszerre hullatják le, hanem folyamatosan váltják. A lehullott levelekből a talajon nem alakul ki avarréteg, mivel a magas hőmérséklet kedvez a lebontó szervezetek – baktériumok, gombák – működésének. A talajban emiatt nagyon kevés a humuszvegyület.

Alacsony a tápanyagtartalom is, hiszen a növények gyorsan felveszik az ásványi sók jó részét, a maradékot pedig a sok csapadék kimossa a talajból az alsóbb rétegekbe. A fák gyökerei ezért nem hatolnak mélyre, hanem a felszínhez közel ágaznak szét. A felszín közelében futó gyökérzet azonban nem biztosít szilárd támaszt a sokszor 50–60 m magasra is megnövő óriásfáknak. Ezért ezeknek különös, támpillérekhez hasonló palánkgyökereik vannak. A fafojtó növények sűrűn körbefogják a támasztékul szolgáló fatörzsét.

Kúszónövények

A fényért való versengés egy különlegesen alkalmazkodó növénycsoport kialakulását eredményezte a trópusi esőerdőkben. A kúszónövények, más néven liánok a magasabb fáktörzsére, ágaira csavarodva törnek a fény felé. A földben gyökereznek, a fát rendszerint csak támasztékul használják, nem károsítják. Akadnak köztük „fafojtók” is, amelyek valósággal beszövik a falombkoronáját, elveszik leveleitől a fényt, így az idővel elpusztul. A liánok az esőerdőben olyan sűrű szövedéket alkothatnak, hogy nagyon megnehezítik a mozgást, az előrehaladást. Az utazók elengedhetetlen szerszáma a bozótvágó kés, ezzel nyitnak utat maguk előtt a rengetegben.

A kúszónövények több szintben helyezkednek el az esőerdőkfáin.

Fán lakó növények

A trópusi esőerdőkben gyakoriak a fán lakó növények. Magjaik a fák ágai között található korhadékokbancsíráznak ki, és innen nyerik tápanyagaikat is. Érdekes módon a legnagyobb gondot a víz felvétele és megtartása jelenti számukra. A legtöbb fajgyökérzetének, leveleinek olyan a felépítése, hogy felfogja a csapadékot. Mások a levegő páratartalmából veszik fel a nedvességet léggyökereikkel, vagy teljes testfelületükön keresztül. A dél-amerikai esőerdők jellegzetes fán élő növényei a broméliák. Közéjük tartozik a sokhelyütt termesztettananász. A broméliák levélrózsájukban gyűjtik össze a vizet és a tápanyagforrást jelentő korhadékokat.

A fán lakó növények is több szintben helyezkednek el az erdőfáin.

Rovaremésztő növények

A fán élő növények és a liánok között vannak különleges táplálkozású, úgynevezett rovaremésztő növények is a trópusi esőerdőkben. A kancsókáknak a tápanyaghiány ellensúlyozására különleges rovarfogó leveleik, kancsóik vannak, amelyek rovarcsalogató illatanyagokat termelnek. A rovarnektár után kutatva megcsúszik a síkos, viaszos peremen, és belepottyan a kancsó aljában található, emésztőnedveket is tartalmazó folyadékba.

Menthetetlenül csapdába esik, mivel a hirtelen felmeredő tüskék is elzárják előle a kiutat. A rovartestének megemésztett anyagait a növény felhasználja. A rovaremésztő növények fotoszintetizálnak, csak az ásványi anyagokat szerzik ilyen különös módon.

A trópusi övezet termesztett növényei

Kakaófa

A kakaófa árnyékkedvelő, vízigényes faj. Mindig magasabb fák alá ültetik. Virága és termése nem az ágvégeken, hanem a törzsön fejlődik. A törzsön virágzás jelensége gyakori az esőerdők fáinál. A kakaómagokat érlelés után pörkölik, megőrlik. A kakaóból készült ital titkát már az azték és a maja indiánok ismerték.

Kaucsukfa

A kaucsukfa hajtása tej nedvet tartalmaz. Ez a gumitermészetes alapanyaga. A tejnedvet a fák törzsének rendszeres csapolásával nyerik. A kaucsukfa termesztése még ma sem szorult vissza, annak ellenére, hogy a természetes alapú gumit a legtöbb termékben felváltották a műanyagok.

Datolyapálma

A datolyapálma a szárazabb trópusi vidékek, az oázisok ültetett növénye. Levelei hatalmas üstököt alkotnak a pikkelyekkel borított pálmatörzs csúcsán. Termését mézédes csemegévé aszalják.

Kávécserje

A kávécserjemagjai nagy mennyiségű frissítő, élénkítő hatású koffeint tartalmaznak. Az érett magokat szárítják. Az így kapott „zöld” kávét felhasználás előtt pörkölik. A legtöbb kávét Brazíliában termesztik a világon.

Fahéjfa

A fahéjfa illó olajokban gazdag, sárgásbarna kérge adja a közismert fűszert, amelyet nálunk elsősorban édességek ízesítésére használnak, de illatszereket is készítenek belőle.

Mangófa

A mangófatermése zamatos, értékes gyümölcs. A trópusokon ma már mindenütt termesztik.

Banán

A banán 6–8 m magasra is megnövő, fényigényes, lágy szárú növény. A nemesített banántermése nem tartalmaz magokat.

Bors

A borsliánnövény. Terméséből többféle csípős fűszert is készítenek. Az éretlenül leszedett zöld termést megszárítják. Ez a fekete bors. A termésfal lehántásával a kevésbé erős fehér borsot állítják elő, a zöld bors pedig az éretlen termés tartósított változata.

Kókuszpálma

A kókuszpálma a trópusi tengerpartok egyik legfontosabb haszonnövénye. Gyakorlatilag minden részét felhasználják. Termése a kőkemény héjú kókuszdió, amelynek belsejét kókusztej tölti ki. A külső burok alatt húzódó fehér rétegből olajat és kókuszreszeléket állítanak elő. A termés falrostjaiból kókuszszőnyeget készítenek.